Rövid leszek, este van.
Te leszel az álmomban.
Úgy ölelsz majd, mint soha,
s csókolsz is, noha
nincs emlékem róla,
mint egy kinyílatlan rózsa,
vagy egy ki nem szabott ruha,
látom a végét, látom a tervet
de kéne szereznem hozzá egy szervet,
mert teste talán makulátlan, igazi,
mégis kell egy szív, mi kiveszi
az el nem múló érzést,
a science fiction vágyat,
a láthatatlan nézést,
s az összezárt szájat.
Kell, hogy legyen megoldás,
kellesz nekem, ez a baj,
vagy nem is baj, de ha hall
ott bent valaki,
akárki,
feleljen,
egyetlen bűnöm, hogy szeretek,
s közben egy álomképet kergetek…
3 megjegyzés:
szia Tami:)!
ez a vers gyönyörű,de részben szomorú!ügyi vagy, hatásos és lenyűgöző:)
köszönöm:))
szia Tami:)!
ezt én küldtem, nem a Bözsi!
puszi:Kispeti
Szia Peti!
Köszönöm, hát valóban szomorú, legalábbis részemről az:)
Puszi
Megjegyzés küldése