Leszel-e a királyom? - G.B.

Egy közös pont a szívben,

ami most minket összeköt,

Ezzel kezdődött minden

ezért van, hogy működött.

Kezdetben csak néztem,

ahogy mosolyogsz rám,

s azt hittem,

tán reagál a szám...

Megnevettetsz, de nem engem,
csak egy mozdulat egy széles mosoly.
Azt vártam hogy szívemre hass...
hogy ne legyen oly komoly!

Beszélgettünk, időhúzás,
elfogott a vágy, tán a tied leszek
de csak csendben ültem és vártam,
hogy kiderüljön, miért legyek...?

Miért adjam szívem bárkinek is,

aki megtetszik nekem e világon,

ha tudom, végül úgy is elhagy?
Leszel-e a királyom?

Leszel-e majd oly barát,

kivel mindig mindent megosztok,
s otthonod-e az a vár,
hol bánatomban lakhatok?

Lesz-e benned annyi tartás,
hogy ne hagyj el, ha fúj a szél?
Vágysz-e párom, őröm lenni,
ki megvéd majd ha jön a tél?

Fűtesz-e majd csókjaiddal,
ha szívem fagyott, jégcsapos,
Tudsz-e majd rám vigyázni,
ha lelkem ködös, harmatos?

Te vagy az, kit választanék?

Ki most előttem sziklaszilárdan itt áll?
Megismerni egymást;
ez az, mit a szívem diktál.

Telt az idő...
beszélgettünk eleget.
Szívem kinyílt neki,
s elöntött a szeretet.

Most is velem van

és gondozgatja lelkem kertjét,
szereti az ott nyíló virágokat,
én meg szeretem a lelkét.

:)