Megnéztem újra…
Számot vetettem éveimről.
Amit találtam, az a keresés, és hogy találtam-e?
Hisz még mindig keresek.
Minden nap keresem a helyem, és értelmetlen kérdésekre keresem a választ.
Lehet, hogy nincs is válasz, vagy talán nem jól teszem fel a kérdést?
Üresnek érzem magam, pedig tele vagyok vággyal és álmokkal.
Mégis üres vagyok, mint egy poros váza.
Tavaly azt gondoltam, egy ponton túl már nem lehet rosszabb.
De minél többet látok, minél többet hallok, annál inkább üresebbnek érzem magam.
El akarnék törni, de nem akarom, hogy ami aztán utánam marad,
csak por és doh legyen.
Vizet akarok, virágot és gondozást.
De megnéztem újra…
Számot vetettem éveimről.
Amit találtam, az a keresés, és hogy találtam-e?
Még mindig keresek.
2 megjegyzés:
Ami utánad marad, az sokféle, port és dohot mégse találni benne. Ne törj. Úgysem fogsz... Úgysem fogsz.
Ezek után úgy gondolom, nem ismersz eléggé. Legalább a portól és dohtól ne fossz meg.
Megjegyzés küldése