Álmok szövődnek egy másik világról, ahol minden könnyebb... minden egyszerűbb. Varázslók, démonok, tündérek és koboldok... Miért támaszkodik erre az ember? Van bármi értelme is? Vagy tudja, hogy ez soha nem történhet meg vele, vagy szeretné, hogy megtörténjen vele. Na és ha én szeretném? Ki cáfolja meg, hogy létezik egy másik világ, párhuzamosan a miénkkel, ahová el lehet jutni. Sőt, már jutottak is el néhányan. Ha én választhanék, lehet, hogy ott maradnék. Egy dolog húz csak vissza. A szerelem, és a barátság. Semmi más. Ha őket magammal vihetném, ha foghatnám kezüket az úton, akkor vissza sem néznék, az biztos.
Hányszor elképzeltem már... hogy elmegyek, megkeresem azt a világot. És bár eddig nem jártam sikerrel, mégis érzem, hogy itt van a másik világ, amire én úgy vártam. Álmomban járom a földet, mely barátságosan befogad, és tapintok meg minden olyan dolgot, amiről ébren "nem is álmodhatok". Éjjel enyém az egész világ, átölelem a sötétséget és magamba szívom azt. Ott a hely, ahol nekem senki sem parancsol, ahol repülhetek erdőn s mezőn át, ahol szabadon választhatom a nehezebbik utat. Mindig lesz egy megoldás, hogy megtaláljuk a kiutat testünk börtönéből. :-) Élj az álmok csodájával, az éjjeli szabadsággal, azzal az érvényes útlevéllel, mely átenged fantáziád csodás aranykapuján. Szívd magadba a másik világ illatát, s emlékezz rá majd ébren is, hogy tudd, mindig van kiút. Élj ezzel a lehetőséggel! Élj a tündérmesék valóságával! Élj a napnak, s várd az éjjelt. Hiszen minden nap egy újabb kaland belépője az álmok világába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése