Dús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék.
Csend vala… felleg alól szállt fel az éjjeli Hold.
Szél kele most, mint sír kele szél, s a csarnok elöntött
oszlopi közt rebegő lémalak hinte felém.
És mond: Honfi! Mit ér remegő kebel s e homár román?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort.
Huss, alkoss, „gyarapíts”, s a házra fény derűl.
Külön szeretettel, Nórinak!
Tisztelet az eredeti szövegnek:
Kölcsey Ferenc
Huszt
Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék.
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli Hold.
Szél kele most, mint sír szele kél, s a csarnok elontott
oszlopi közt lebegő rémalak inte felém
És mondd: Honfi! Mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messzi jövendővel komolyan vess öszve jelenkort.
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése