Bús altató

Bámulom a csendes esőt.
Ódát zenghetnék róla,
de tízet mutat az óra…

Lassan lehajtanám fejem,
de visszatart még
álmatlan a messzeség.

Patakokban folynak könnyeim;
könnyű lenne felednem…
nem kellene keresnem.

Mi lesz mind ennek a vége?
Talán végem lesz,
Talán megmentesz.

Nem rólam szól a nóta;
adom a ritmust,
adom a hangot,
De kezedben a hangszer,
te pengeted a lantot…

Elmúlt lassan tizenegy óra,
múlik az idő,
múlik a nóta…

Arcom lassan ellágyulhat,
felszáradt a könnyem.
Felednélek, de nem megy,
nem megy olyan könnyen…