Álmosan

Hogy kérhetném, hogy megértsd,
azt, amit még én magam sem értek,
Amire nincs is szó, csak gondolatok,
mik véletlenül tévutakra tértek?

Nincs most se hang, se beszéd,
nem mozog a nyelv, sem az ajkad,
De mégis érzed ezt az érzést,
ami hát borzongva végig futott rajtad.

Tudod mikor kell a szó, és mikor kell
a beszéd? Nélkülük egy egész életet
tudnál leélni, anélkül, hogy másként
érnéd be a neked megírt végzetet.

Szavak helyett most nincsen más,
csak egy halványszínű áldomás,
csendes ima, ami itt fekszik az ajkamon
és fáradt elmém ily tanokkal altatom…

Nem kell szó, nem kell beszéd,
nem kell most már semmi nekem,
Csak csöndben, csak halkan,
zaj nélkül hunyhassam le a szemem.

Hallgass kérlek, ne tarts vissza édesem,
Álmokra tért most fejemben a nagyhajó,
Csak csendben, csak halkan,
Elringatott engem már az altató.

Nem várom, hogy elnémulj,
beszélj hozzám szívedből,
És álomhajóm kísérd ki
vadtengeri vizekről.