Talán itt a fény,
talán én is itt vagyok,
talán elfordultak
tőlem már a csillagok.
Talán eljön majd,
talán végre itt marad,
talán most is itt van,
titkon csak a táj halad.
Felismerni nem nehéz,
hogy sokszor kék az ég,
de hogy fogod fel józanésszel,
mennyit kell itt menni még?
Sodródni a messzeséggel,
szívem vágya, felhőm vár,
Annak van fönt égi csúcsán
számomra egy üres vár.
Oda gyűjtöm gondjaimat,
téglát formál belőle
Ismert titkom védangyala
megmentett már előle.
Csak egy rész, mi kimarad,
és rögtön dől az álom vár,
ezért tudom sebeimről;
Értük sírnom bizony kár…
Kellenek az életembe,
kell, hogy minden jó legyen,
kell, hogy néha megsérüljek,
s lelkem mélyére tegyem.
Kell a szem, mely megsirat,
kell egy kéz, mi eltemet,
kell a szív, mert elringat,
kell, hogy elaltasd a lelkemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése