Eljött az ég,
hát fogadom.
Tudta már rég,
hogy AKAROM.
Ha jön, hát jön a csillag,
milliók közt parányi,
DE egy vagyok
a Holdak közül,
ki nem akar mást találni.
Csak a fejem forog,
vagy forog minden?
Miért kell őt
Napnak hinnem?
Nem látszik az arca, oh, miért tenné?
Akkor bizony fényét körbe bőre venné,
nem lenne más, csak festett álom
kinek áldott melegségét
NEM TALÁLOM.
A NAGYVILÁGBAN kicsiny vagyok,
sok ember van fészken benne.
Sok madárnak sok a színe,
enyém mégis milyen lenne?
Csőröm már kopott,
kicsit tompa,
Szárnyam is már szegény,
nagyon lomha…
HOL vár fészek, melynek öble elfogad egy csillagot,
vagy ha Holdnak látnak, miért várják a holnapot?
Lesz még éjjel, néha én is szép vagyok,
de ha keringek az éjszakában,
jártabb utat járhatok.
Akkor vagy csak önmagad, míg sötét van,
és látom, van-e fényed valóban.
Bár míg járt utamat járom,
bennem békés magány ül,
de nem csak ez A PÁROM,
kell egy ember emlékül…
1 megjegyzés:
Új ruha
V Á gy és féltés,
súlyos kérdés,
hogy te mersz-e
s neki lesz-e
elég mersze?
Na meg persze,
hogy m I ndent megteszel,
vagy V alahogy maj D csak megleszel...
Gondolkozz!
Ne csak foltozz,
Varrj új ruhát!
Hódítsd meg egymagad a vé D ett vár fokát!
Megjegyzés küldése