(Van Gogh)
Belebénul
minden bél,
gügyög
az agy; gyagya.
agynak bele van,
de hol a
belek agya?
Görcsösen
ráng és ránt
eltol,
de nem ér utol,
kiszakad a has
és kiesik a
buta bél,
hamarabb az
agy sem fagy,
már üt a dél,
addig te halott,
te fehér, holt
holló költő,
te halott vagy.
Koppan a kő,
nem egy
vese mese,
topog
a kába lába,
hull a hulla,
humuszba hullna,
de nincs kincs,
mit a gyagya agy
megterem,
így csak
mocsok
lesz a verem.
Szerveim széthulltak,
szemem még a helyén,
így nézem a véres sorsom;
röviden és henyén…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése