Szívem apró csillaga most előbújt a melegből
s útnak indult délre, hogy a billentyűket elérje.
Átbukdácsolt mólokon s dúrokon,
majd elfeküdt egy biztosnak tűnt dallamon.
Szikrát szórt az elfelejtett hangokba, majd
besorolta őket rangokba.
Egy, mi vezet, másik, ki követi,
de mind a szívemből szólt
és nem hagyhatom eltűnni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése