Minden hiába

Valahogy nem értem,
hogy évekig miért reméltem,
hogy lehetek majd az az árva,
aki b*­**ik a Világra,
és nem lesz mindig bezárva.

Sajnos hiába vártam,
végül csak megláttam,
hogy nincs, ki tényleg értékel,
s így a bizalmam sem érték el…

Lassacskán a múltam lett a társam,
aki fontos, rég szívembe zártam.

Talán a tudást csak érte kell,
hogy lesz-e jövőm, érdekel…
De hogy miért nem hívok látnokot?
Mondhatnék vagy száz okot…

Életem egy papírlapon kérhetném,
de attól fogva minden percem
rettegésben élhetném.

Megtorpantam,
elfogott az értelemnek hiánya,
ezrét történt minden eddig,
Minden, minden hiába.

Könyörög a múlt

Nem sokat takar a valóságból

a perzselő homokba dugott fej,

Attól még ugyanott, ugyan akkor,

ugyanolyan marad az a hely…

A szék, amely kihűlt már,

nem tart fent több embert a hátán,

s az ablak is zárva…

Csak egy kis kosz hever a földön árván.

Egy pár szem, ami megmaradt rajta,

arca már a múlté, elkopott,

és nincs már keze, se lába,

öröklétre homályába kárhozott.

Összedőlt a mindenség s az álom vár,

kifacsart lelke tócsában hever.

Rabszolga módra egy-két-„há”-ra

Önmegbánó bólét kever.

Hasogat a múlt,

hasogat a fejfájás,

Porba tipor minden embert

a felvillanó elmúlás.

Ő nem nyitja ki többé az ajtót,

inkább kulcsra zárja a bilincset,

A kulcsot kihajítja az ablakon,

majd arról is letöri a kilincset.

Talán eltelt közben ezer év is,

még sem kell a kenyér, sem a bor,

Egyedül a szíve sajog,

csak az szeret mindenkor.

Kezdetek - Még mindig keresek

Megnéztem újra…

Számot vetettem éveimről.

Amit találtam, az a keresés, és hogy találtam-e?

Hisz még mindig keresek.

Minden nap keresem a helyem, és értelmetlen kérdésekre keresem a választ.

Lehet, hogy nincs is válasz, vagy talán nem jól teszem fel a kérdést?

Üresnek érzem magam, pedig tele vagyok vággyal és álmokkal.

Mégis üres vagyok, mint egy poros váza.

Tavaly azt gondoltam, egy ponton túl már nem lehet rosszabb.

De minél többet látok, minél többet hallok, annál inkább üresebbnek érzem magam.

El akarnék törni, de nem akarom, hogy ami aztán utánam marad,

csak por és doh legyen. 

Vizet akarok, virágot és gondozást.

De megnéztem újra…

Számot vetettem éveimről.

Amit találtam, az a keresés, és hogy találtam-e?

Még mindig keresek.