Leszállt az éj, már sötét van…
Nagy hír, még sem volt a lapokban.
Vannak dolgok, mik megtörténnek,
olyanok, mik elmúlnak, vagy érdekelnek,
beírod a naplódba, elmondod egy barátnak,
figyelnek, vagy bolondnak találnak,
az nem fontos, csak mondod, míg bírod,
vagy titkon egy füzetbe írod…
De hogy mit akarok én mondani?
Nem leszek már tárgy,
nem leszek egy ócska holmi,
nem dobhatsz el,
nem akarhatsz elpakolni.
Nem vagyok már játék baba,
porcelánból, léggel benne,
ki könnyes néha,
s titkon ember lenne.
Nem leszek többé senki sem,
egy lány, ki mindig nincstelen,
tájakból falom tájam,
fából lesz a házam,
átalszom a nappalokat,
lábbal járom az éjeket,
megvakítom magamat
és úgy kutatom a fényeket.
Majd ha egy csillag tényleg rám ragyog,
és úgy érzem, hogy jól vagyok,
azt mondom majd, kezdjük újra,
de most, hogy elment,
és egyedül kelt útra,
nem maradt más a háta mögött,
mint ami minden ember fölött…
Szabad az ég, szabadon zuhanok benne,
bárcsak valami jobb történet lenne,
de üresen cseng most ez a dal,
mert nem vittél magaddal.
Tudtad, hogy üresen cseng a dal,
még sem vittél magaddal.
Üresen cseng a dal,
miért nem vittél magaddal…?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése