Árnyékdal

Csak egy kísértet van, ki hozzám mindig hű marad;

Az árnyékom, mely ott van minden fény alatt.

Bárhová visz sorsom, bárhogy kell majd döntenem,

mindig ott lesz, és Ő kíséri életem.

Talán a holnap köde itt felejt majd, s Ő mellém ül,

és ad még reményt, élményt nekem emlékül.

Tovább hajt a szélben, ha szárnyam kissé elkopott,

de tűrve-tűrvén szolgál majd, mert életemre kárhozott.

Megkérdezném, miért pont én, és miért marad?

De szavak helyett üres térből minden hangja kiapad.

Némán áll és konok velem. Nem tudom, hogy mit akar,

s bár goromba, de séta közben minden fénynél betakar.

Jó érzés, hogy van, ki nem hagy soha egyedül,

s ha félek, árnyéktáncra hegedül.

Féltem Őt, oly kicsiny, s gyenge. Félek, egyszer elhagyom,

mert minden éjjel sötétségben, árnyék nélkül álmodom…