Hol vagyok? Hová tart az élet,
s hol vár rám a végzet?
Földet talpam alatt nem lelek,
s számmal is csak
semmiséget ízlelek.
Tág pupillám feketelyuk,
melybe mélyen folyik foton tenger,
s mely nemsokára
megtelik a végtelennel.
Történelem lesz a jövő, apró szilánk;
jelen lesz a múltunk,
mely ott vár miránk.
S a tükör csak egy illúzió,
mi is csak egy egész vagyunk,
Mégis, egész képet
csak egységben alkothatunk.
Homályba így vész
minden árva élet,
hisz egymagadba halsz,
ám együtt érünk véget.
Végre szemem csukva, s látom,
minden mit lát, csak álom.
Elmúlt minden képzelet a fénnyel,
mert képzeletben élünk
minden nappal, s éjjel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése