Elhajlott minden gondolat,
elfáradt minden álom.
Míg én a válaszod várom,
de porcikákra szedett az idő…
addig csak a kétkedést látom.
Hamvas arcom ráncba gyűlt,
mindent lefestett az érzés,
bőrömbe itta illatát,
szétterült és úgy illan
gyomromban, mint egy lepkehad;
Mi ez az érzés?
Holtnak hittem az időt,
melynek katonái sorban hulltak
alá fantáziám határain túl;
Itt nincsenek nappalok,
sem éjszakák, vagy delek,
egyedül a képzelet az úr.
Talpam éri a hideg követ,
és forr bennem a vágy,
míg derekam meghajlik
és hátamat nyomja az ágy.
De az ébredés oly keserű,
mindig félbeszakít, és eltaszít;
Mit képzelsz, ki vagy Te?
Nem élhetsz álomvilágban,
gondjaidnak még nincs vége.
Naivan, tudom, naivan látom a dolgokat,
de csak egy szív uralkodik bennem,
hová tegyem magamat, ki vagyok én?
Többnek, jobbnak kéne lennem…
de elvesztem itt, a Világ ismertebb féltekén…
2 megjegyzés:
gratula, a minőség ott van!! ;)))
Köszi szépen :)
Megjegyzés küldése