Leszállt az éj, és én csak nézem az eget,
csillagokat, s téged is, nézlek eleget.
Nem vagy itt, mégis kirajzolom,
kis fényes pontokból
a gondolatom.
Te vagy a csillagképem, s a megtört falak,
csak élek, hogy még titkon megtartsalak.
Nem voltál itt, én mégis megcsaltalak.
… nem tudtam, hát lásd. Megvártalak.
Csak bámulom az eget, ahol élsz,
magadhoz többé fel nem rántanál,
néma sötétségben egyre csak kérsz,
hogy hagyj, s végre menj tovább.
De szemem felszegődött és úgy maradt,
Te csillagos ég, ti megtört falak,
hol vágyak gyöngyei ringatóznak
a végtelennek tűnő percek alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése