Szerelmes vagyok a Világba

Szerelmes vagyok a világba.

Éreztem, míg rázott a busz,
és fejemben éppen zene szólt,
hogy zsibongnak a tekervények
és nem hallom a zeneszót.

Láttam fákat, csöveseket,
közutat meg minden szépet,
de bennem valami akkor
elnyomhatott minden képet…

Aztán már tudtam, hogy mi a helyzet;
Elfogott az a tipikus eufórikus érzet,
tudod, mikor elszáll az ember agya,
na meg a szerelemtől tiszta gyagya.

Én is gyagya voltam,
csak arra eszméltem,
hogy ülök a buszon,
és egyre csak reméltem,
hogy ember, férfi, nő vagy nem nő,
mindegy is, hisz nekem kell ő,
szólítson meg, vagy vágjon képen,
hogy legyek végre én is képben,
és ne higgyem azt,
hogy minden édes,
nyálas, és HABOS,
sőt, ha csókot adsz,
még azt is elhiszem,
 hogy a világ
szexi, és lapos…

Persze nekem mindegy,
még mindig jobb egy
duci Földet szeretni,
mint gennyes nyávogással
más embernek még
több „trágyát” szerezni.