Az ember nem is sejtené, milyen veszélyes alakok mászkálnak körülöttünk. Kedvesen rájuk nézünk, viszonzásul kapunk egy fogcsikorgatást, és ha esetleg ez nem tántorítana el minket attól, hogy kapcsolatot teremtsünk velük, akkor aljasan bekúsznak életünk mindennapjaiba, szépnek tettetik magukat, szívják a vérünk és elhitetik velünk, hogy ez jó nekünk. Aztán mikor egy illúzió kezd megszakadni és lassan rájövünk, mekkora hibát vétettünk azzal, amikor kinyitottuk a szívünk, pánikszerűen próbáljuk meg leválasztani magunkról a piócákat, és kiszorítani magunkból a mérget, amit sok-sok időn keresztül fecskendeztek belénk, hogy örök kábulatba essünk. Féregnek tartom azt a lényt, ami ilyen vagy hasonló módon csempészi be magát az életünkbe, aztán, mint ha mi sem történt volna, mintha nem szimbiózisban éltünk volna éveken keresztül, mintha valóban csak egy illúzió lett volna az, ami történt, elkúsznak és gerinctelenül cuppannak rá egy másik áldozatra. De közben te már tudod, hogy milyen egy hátborzongató lény, és többé nem tud becsapni. Már sejtheted azt is, hogy nem csak az volt az egyetlen szörnyeteg, hanem sok-sok hasonló félelmetes lélek vesz téged körül, és ezért már jobban félsz tőlük. Mert csak ezt teheted; Már jobban félsz, vagy már felkészülsz a következőre... De csak egy biztonságos megoldás létezik.
Bezárod a szíved, és a kulcsot csak hosszas, hosszas és súlyos mérlegelés után adod oda annak, akiben igazán megbízol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése