Elena Mirrow egy 14 éves, átlagos alkatú lány. Hosszú barna haja és kék szeme semmiben nem különbözteti meg őt a többi vele egykorú lánytól, legfeljebb az, hogy egy kicsit kevésbé érett külsőleg. Persze nem hátrányára. Haja még fiatalos és selymes tapintású, arca hibátlan, hófehérbe hajló, szeme örökké kíváncsi tekintetet vesz fel, akárhányszor megpillantja mesterét, ahogy a hozzá kirendelt gyakornokokkal küzd. Kicsi kora óta tisztelte mesterét, akiről mindig kétes pletykák terjengtek. Például, hogy nem öregedik, vagy hogy titokban gyógyítással foglalkozik, ami a kastély területén igen csak szokatlan tevékenykedésnek bizonyult. Akárhogy is, nem foglalkozott a szóbeszédekkel, mert sokak közül csak neki volt lehetősége némi pontos információt szerezni mesteréről, ugyanis kiképzésének nagy százalékát saját háza udvarán tartotta. Elena több mint öt éve került be a Királyi Had-gyakorló Női Részlegébe, ahol kizárólag csak lányokkal foglalkoztak. Ott képezték ki őket arra, hogyan használják fel a természetükből adódó egyedi energiát, ami hatalom akkor szegődött hozzájuk, mikor isten úgy döntött, nőneműként születnek a Földre. Minden lány rendelkezik egy bizonyos spirituális energiával, ami a legkülönbözőbb formájú, nagyságú és számú lehet. Minden embernek van egy belső energia forrása, csak a férfiaknál kötött, egy azon technikával kifejleszthető, a nőknél pedig személyre szabott stílusú hatalomról van szó. Ebből adódóan a férfi gyakorló harcterek rendezett, azonos mozgású harcforma-gyakorlatokból álltak, a női gyakorló harcterek pedig a maga nemében nyüzsgő, rendezetlen és abszolút rendszertelen elhelyezkedésekkel bíró látványt nyújtott. Ennek oka, hogy egy lányhoz, vagy egy kisebb, hasonlatos technikát alkalmazó lányok csoportjához tartozott egy darab edző. Miután kiderült, hogy Elena egy túlságosan is egzakt vonalú energiával bír, amit az edzők nem tudtak a saját elképzelésük szerint formálni, feladták a lányt, hogy próbáljon máshol szerencsét, mondván, hogy rugalmatlan harci ösztönei csak hátráltatnák őt a képzésében. A mestere akkor vette észre, mikor már kirakták volna a Női Gyakorló-harctér kapuján. Vászonzsákja tömve volt és az elkeseredettség leírhatatlan fájdalma csak még nagyobb súlyt rakott a vállára. Csak rá kellett nézni… megsajnálta a lányt, ezért szaladt oda a kísérő edzőkhöz, hogy megkérdezze, mit vétett a szerencsétlen. Kezdetben nagy magabiztossággal állították, hogy ez a gyermek nem való a harctérre, mert képtelen irányítani az erejét. „Talán nincs meg hozzá a tehetsége”, mondták őszintén szomorú szemekkel. Azonban a nő ránézett Elenára, és így szólt: Legalább mi nők védjük meg a büszkeségünket és ne álljunk meg a lépcső legelső fokánál – azzal fogta a lányt és kedvesen mosolyogva hátrakísérte a tornaszekció melletti félreeső zughoz. Elmondta, hogy mikor kislány volt, talán ő fejlődött a leglassabban, és hogy a mai lányok ezerszer erősebbek lennének, ha ezt a tempót követve fejlődnének folyamatosan. De nem lesznek azok, mert míg ő lassan tanult, megfontolva és kemény megpróbáltatások elé állva, sokkal nagyobb lett az állóképessége és a tudása, mint az itt, bár keményen edzett és profin képzett lányoké. Attól kezdve a mester külön odafigyeléssel képezte Elenát, akit tanítványának fogadott. Pillanatok alatt rájött, hogy mi volt a fő ok, amiért nem akarták tanítani a lányt, de az ő szemében inkább a kíváncsiság csillogott a meghatározhatatlan formájú energia iránt, mintsem kétségbe esett volna tőle. Hosszú ideig tanította Elenát, és mivel a Női-harctéren nagy hangzavar szokott lenni, más helyen gyakoroltak. Mestere arra is rájött, hogy sokszoros odafigyeléssel és koncentrációval mégis csak el lehet görbíteni az energiavonalát, és ha akarta volna, kétévnyi edzés után már visszaadhatta volna a közös gyakorló-térre tanítványát, hogy átvegye más a tanító szerepét, de a hajthatatlan kíváncsiság inkább arra ösztönözte, hogy megtartsa tanítványa teljesen egyedi és ismeretlen energiaformáját és arra dolgozzanak rá. Elena teljes odaadással és szorgalommal hálálta meg mestere segítőkészségét, és azóta, hogy felfogadta őt tanítványának, még édesanyjának sem félt úgy beszélni róla, mint egy istennőről. Nagyon tisztelte őt, és ha a mester mesélt a múltjáról, akkor mindig csodálattal hallgatta kalandjait. Néha nem is értette, hogyan járhatott meg annyi helyet, és hogy tanulhatott annyi mindent az alatt a pár év alatt, ahol körülbelül most járhatott. Sosem kérdezett rá a korára, de biztosan tudta, hogy 30-nál nem lehet több. Nincs még egy olyan szép arcú nő, akit Elenodiában látott volna. De az is lehet, hogy csak buzgó szeretete szépítette meg számára mesterét. Habár, mint „különc kis tanítványt”, sokszor megszólták, hogy a helyében vigyáznának, ugyanis egy boszorkányt nevez mesterének. Elena eleresztette ezeket a megjegyzéseket a füle mellett és igyekezett nem tudomást venni róluk, de valahogy mégis hatott a lelkére, amit mondtak. Természetesen a mester jelenlétében féltek bármilyen megszólást is elereszteni, inkább csöndben maradtak és figyelték az igen nagy tiszteletnek örvendő nőszemélyt. Belül az összes tanítvány felnézett rá, és nem is gondolták komolyan a gonoszkodásaikat, csupán féltékenyek voltak Elenára, amiért őt külön figyelemben részesítik. „Nekünk egy az erőnk, nem különbözöl.” – szokták néha emlegetni, mikor közösen beszélik meg a napi edzés menetét és sikerét, és Elena valami teljesen idegen gyakorlatot mutat be a többieknek, amit mesterétől tanult el. Ilyenkor kicsit magába száll és megfogadja, hogy nem beszél többet a saját edzés-tervükről, mert csak maga alatt vágná a fát. Persze ez nem szokott sokáig tartani, következő nap úgy is ismét részt vesz a pihenőidő alatt folytatott beszélgetésben, ahol mindenki megmutatja az aznap tanultakat. A többi lánynak beletelt pár évébe, hogy megszokják Elena különcködését és képességét, de végül belátták: Nincs benne semmi borzasztó. Ugyanolyan kedvesnek találták és emellett nagylelkűnek is. Ugyanis nem titkolózott saját életéről vagy edzéséről, hanem mindent elmesélt a többi lánynak, akik végül meghallgatták őt is és már nem nézték ki maguk közül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése