Ugyan az a nóta

Salvador Dalí

Minden nap ugyan az a nóta,

felébreszt akár egy riadóra.

Rájössz, hogy nincs 

kezedben semmi,

nincs időd sem,

nem tudsz lepihenni.

Tovább visz a széllel

minden egyes álmod,

de hova visz az élet,

mire kell még várnod?

Behúz a sötét,

szinte nem is látom,

mi hol, miért,

hova tűnt a párom?

Elemészt a bűntudat,

és eltemet a gondolat,

hogy egyik napról másikra

már nem viselem gondodat.

Közben zuhan ránk az óra,

felébreszt a riadóra.

Minden napra ugyan az,

ugyan az a nóta…

Bábel Szív

Talán itt a fény,

talán én is itt vagyok,

talán elfordultak

tőlem már a csillagok.

Talán eljön majd,

talán végre itt marad,

talán most is itt van,

titkon csak a táj halad.

Felismerni nem nehéz,

hogy sokszor kék az ég,

de hogy fogod fel józanésszel,

mennyit kell itt menni még?

Sodródni a messzeséggel,

szívem vágya, felhőm vár,

Annak van fönt égi csúcsán

számomra egy üres vár.

Oda gyűjtöm gondjaimat,

téglát formál belőle

Ismert titkom védangyala

megmentett már előle.

Csak egy rész, mi kimarad,

és rögtön dől az álom vár,

ezért tudom sebeimről;

Értük sírnom bizony kár…

Kellenek az életembe,

kell, hogy minden jó legyen,

kell, hogy néha megsérüljek,

s lelkem mélyére tegyem.

Kell a szem, mely megsirat,

kell egy kéz, mi eltemet,

kell a szív, mert elringat,

kell, hogy elaltasd a lelkemet.