Te adtál nekem egy csillagfényes éjszakát.
De nem csak ennyit adtál.
Megajándékoztál egy életre szóló emlékkel.
És még ennél is többel.
Szívem folyton szerelmes,
szemem éjjelenként csillagfényben ragyog,
mikor a puszta falat bámulom.
És nem csalódok, ha megszakad a szív,
mert szívem szerelmes.
Oly messze vagy, s az érzelmek már megtöltötték utam hozzád,
és bennem egy zsineg már pattanásig feszül.
S ez a feszültség feszületté vált,
már fesztelen lelkem nem bír nélküled,és így, de most mégis úgy lennék hozzád sokkal közelebb!
A szavak mondattá alakulnak, mégis minden mondat csak egy szó,
és ha tudnád, hány mondattal áldottam meg a te jóságod és szereteted,
szavak milliói árasztanák el lényed,
ami akkor is csak egy ártatlan és mégis halálos,
fájó, de nélkülözhetetlen aprócseprő, hatalmas és vágytól duzzadó szó!
Te megajándékoztál a tiszta szerelemmel,
mely akár a fehér galamb, reám szállt és befészkelte magát szívembe.
Mintha száz év telt volna el,
mégsem múlt el semmi, nem kopott, mit belém ültettél.
A Múlt, ahogy azt már tisztán látom,
olyan, mint az űr; üres, hatalmas,
de te vagy benne minden bolygó, és minden csillag én vagyok.
Én ragyogok szíved ébenfekete égboltján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése