2011. június 7., kedd

Elvágyódva II.

Úgy érzem, kitágult az univerzum, én pedig egyre kisebb vagyok benne.
Egyre kevesebb szerepem van, ha egyáltalán van szerepem.
Mi célja az életnek, mi célja van egy emberi életnek?
Egymásnak dolgozunk, egymást zsigereljük ki és egymást bántjuk.
Miért alakult ki ez a rendszer?
Szeretnék csak úgy élni, megteremteni a körülményeimet, elhessegetni minden rossz gondolatot.
Szeretnék egy világot, ahol mindenki szabad, de senki nem bánt.
Szeretnék minden éjjel csillagos ég alatt aludni, és a szél cirógatását érezni.
Szeretnék úgy létezni, ahogy én azt valójában elvárnám magamtól.
Szeretnék úszni egyet a képzelet tengerében, és nem a fizika törvényeinek tisztelegni.
Szeretnék édes ízt érezni a számban, mikor a barackba harapok, nem pedig vizet.
Szeretnék egy jobb világot, ahol mindenki megtalálhatná magát.

De az ember gonosz. Önző, és gyilkos.
Talán a legrosszabb lény a világon.
Saját fajtám szorít vissza a sárba.
Miért?